Lagoa Azul és a Lagoa Verde.
A Kék és a Zöld tó legendája.
Kezdődjön a történet az Azori-szigetek egyik kis szigetének, Sao Miguel egyik leglátványosabb természeti csodájáról.
Képzeljetek magatok elé, egy hegyi szerpentint, arról pedig egy pompás kilátást. Ezt úgy kell elképzelni, hogy előtted félkörívben egy zöld színű, fákkal borított, hegyek által körülvett völgy. A völgyben pedig egy tó, ami középen egy híddal van kettéválasztva.
Eddig semmi érdekes.
Viszont már most jól néz ki. Most a hegyek mögé képzelj el a háttérbe végtelen kék óceánt. A kék minden árnyalatában tündökölve, aminek a színe attól függ, hogy a Nap éppen hogy játszik a felhőkkel, és ami összeér az égbolt kékjével.
Így azért már egész ütős… Na de… Most ehhez az egész képhez adjuk hozzá a fent említett tavat, amin középen van egy híd, ami szinte kettéválasztja a tavat. Mégpedig úgy, hogy az egyik tónak érdekes smaragd zöld színe van, a másiknak mélykék.
Ezek a Lagoa Azul és a Lagoa Verde. A Kék tó és a Zöld tó.
Erre a természettudósoknak, geológusoknak biztos van valamilyen földhözragadt magyarázatuk, hogy mi okozza a két különböző színt, de én maradnék a helyiek által ismert megoldásnál. Ez pedig így hangzik:
Igazából egy amolyan helyi Rómeó és Júlia story.
A szomszédos Sete Cidades kis falujában élt egy Antilia nevű fiatal, kék szemű hercegnő. Az ő apukája volt Sete Cidades királya, aki király létére egy kicsit olyan morcos volt, és féltette egy szem pici lányát. Nyilván nem is igazán engedte társaságba, azt meg pláne nem engedte, hogy mindenféle jöttmentek csapják a szelet a kiscsajnak. A lány persze nem járhatott ki sehova, csak a kastélyban éldegélt.
Persze volt hogy picit kiszökött a kastélyból és ekkor kezdődött a bonyodalom.
Ugyanis élt ott egy fiatal zöldszemű pásztor, aki a réteket járta. Egy reggel, ahogy az az ilyen történetekben lenni szokott, útjaik keresztezték egymást, és attól kezdve minden nap ugyanott találkoztak.
Eddig egy kellemes romantikus történet, ám itt kezdődik a Rómeó és Júlia vonal. Ugyanis Sete Cidades királya nem nézte jó szemmel az idillt, mert azt akarta, hogy lánya egy közeli falubeli herceghez menjen feleségül. Így megtiltotta Antiliának, hogy továbbra is találkozgasson a pásztorral.
Ám az ifjú pár hallgatva ugyan a királyi hangra, de olyan fájdalmas és keserűek lettek a mindennapjaik, hogy a szerelmesek nem tudták elfojtani könnyeiket. Egész nap sírtak és sírtak és a könnyeiket amelyek egy nagy üstbe gyűjtötték, majd onnan öntötték ki a völgybe.
Így alakultak ki a zöldszemű pásztor könnyeiből Lagoa Verde (Zöld tó), a hercegnő könnyeiből pedig Lagoa Azul (Kék tó). Így a szerelmesek egyesülése térben és időben megmarad.
És hát lássuk be…. Ez a sztori sokkal valóságosabbnak és hihetőbbnek tűnik mint a geológusok magyarázata a különböző tó mélységekről, meg a benne lakó kis moszatokról…
Teljes, és részletesebb 3 részes élménybeszámoló, amiben a Lagoa Azul és a Lagoa Verde történetén kívül sok érdekességet is olvashatsz, itt találod, és olvashatod. További rövid történeteket pedig itt a link alatt
